Szobájába költöztem,
s azóta recseg az ágy,
s egy picit a szerelem;
Azóta ellepte a penész a poézist s a megterhelt
elmét, hiába szürcsölöm
esténként ágyékát s a puha mellét.
Asszony! a líra már kialvó csillag
Vásárhely fénytelen egén,
félek, mondd mi lesz, ha
meghal alatta
a vézna test s a kifacsart lélek?

No, ne sírjál! Tudod, hogy én
Áj láv jú téged, és nézd:
innen-onnan még befuthat
az elme ódonába
bájaid kialvó fénye!

Vagy inkább mégse?