Mottó: “ Ki tiltja meg, hogy jövet menet elmondjam, mi bánt?˝
Orbán János Dénes


I. Nyavalygás szonett formájában

Mikor Kriszta pinot noirt rendel
s originál Marlboro Lightsot
keltem nagyképűen a látszatot,
hogy arcom buzgó szerelmet színlel.

S hiszem, hogy mindez tiszta hazugság,
habár csupáncsak zavaros elmém
- csömörrel gazdag - csalóka terén,
tombol a helyet nem lelő igazság.

Részegségben puhítom a valót:
bűzt izzadó ágyékok fészkeiből
kiirtani a belőlem maradót,

maradjon Krisztácska a szereplőm
- egy sorsom ábrázoló írott képen
Mona Lisa, egyetlen útvesztőm.

II. Nyavalygás Byron strófákkál megoldva

Aztán állok kábán és önfeledten
keretében a hűtlen szerelemnek,
ki hinné el, hogy Don Juan lettem
míg Krisztát elöntötték a nedvek.
Testét vad-mohón magamra vettem,
tudva a gyakás ilyenkor mily remek.
… s egy éj alatt minden lelkemben zörgőt
szűz Krisztám kurvasága széttört.

Hév szerelem bú át a látszaton,
fejemmel lágy mellein elmélázok:
lógjon-e a pillanat vallomáson,
és legyek mint elnyálasodott faszok
könnyhullató nyafogó? - Aszondom:
nem leszek szerelmetes hű dalnok!…
Ifj’ poétaként besiklok alája,
S rám száll ihletem legszebbik bája.

III. Nyavalygás a posztmodern költészet képeivel

a tekintet origó
(nem szuperlatívusz)
a röpke találkozóhely feljáró
rögvest megkívánjalak
elegendő elhiheted
ne véld nem vagyok
szeladon
fertály neked vagy
enfant terrible
ahogy akarod
énem benned
ott fészkel erőtlen
vajmi ideje prüszköl
imádkíván én téged
mítosz legenda ír
jövőt jelent múltat
kúrva vesztaszűzek
nem érdekel
akarlak szűrlek
imádkíván én téged
vagy égő elhasznált
én délceg aljser
üldözött tróger
eltörölt hibrid
non filter erotika többlet
imádkíván én téged
hajad szőke barna
lírába olvad
fasz poéta ént
Holdszín éj tapaszt
korzók flaszterein
nyomodat nyalja követ
időtlen időktől
imádkíván én téged