Leköpött hajnalok útjain
hagylak itt szülővárosom,
már magamba gyömöszöltem
véres szavait a Jónak
s egyhangú kedvem, mereven vezet
a szabadulás méhébe, vissza
a torz álmodozáshoz:
az elkerülhetetlenhez.

A zaj - melyben oly türelmesen
vártam a Mást - felnevelt,
de kimondta a gyűlölet szavát,
s mikor bennem a legmélyebb
volt a némaság medre,
ítélnem kellett a nincstelenségről,
becsukott szemem alatt,
elengedni az első napsugarat.